Skip to content

Ökohisztéria

Vadásznak nevezhetõ-e az aki csupasz tenyerével agyoncsap egy legyet? Szakácsnak mondható-e aki kávét tud fõzni magának? A kutyát vagy macskát tartók mind zoológusok? Meteorológusoknak mondhatók azok akik fájó izûleteik állapotából idõváltozást jósolnak? A teraszán muskátlit nevelõ háziasszonyka kertészmérnöknek nevezhetõ? Ugye nem? Persze, hogy nem.

    A fentiekbõl következtethetünk arra, hogy semmi okunk sincs ökológusoknak nevezni mindazokat akik a “visszaatermszethez” elcsépelt szlogénét, vagy a tehnikai fejlesztések, ipari termékek természetellenes, káros voltáthirdetik. Különös alakok ezek. Van közöttük “kicsi” és “nagy” “író” és “nem író” magányos és seregestül járó! Már jóslatokba is bocsátkoznak, önmagukat kinevezve a természet szószólóivá, lassan azt képzelik magukról, hogy küldetésük van, hogy küldetést teljesítenek. De vajon mennyire “igazak” vagy inkább mennyi bennük a meggyõzõdés és mennyi a betanúlt, betanított és mindegyre, mindenhol repetált “hegyibeszéd”? Profétáknak hiszik, képzelik magukat – hát proféciálnak. Ökológusok õk? Nem, semmi esetre sem. Inkább ökohisztériásoknak vagy ökomániásoknak mondhatók.

  

Persze a legésszerübben össze kell egyeztetni a tehnikai haladást a természettel – de ez az összeegyeztetés ne váljon a tehnikai vivmányok a tehnikai vivmányok alkamazásának korlátozására, inkább kényszerítsük változásra a környezetet, ott ahol ezáltal az emberi létet jobbá, kényelmesebbé tehetjük. A modern tehnika vivmányait pedig igenis minden embernek élveznie kell, miél több embernek hozzá kell jutnia – egy jobb életforma érdekében, hiszen csakis ez a fejlödés értelme – akkor is ha miatta le is csökken néhány állatfaj populációszáma és lakóterének nagysága. Az pedig egyáltalán nem kérdés (vagy hülye kérdés hülye feltevõtõl), hogy ki helyesli vagy ellenzi a környezet(e) szennyezését – mert hiszen senki sem helyesli! A környezet szennyezése egyszerûen együtt jár a fejlõdéssel, a modern életvitellel, az emberi faj létezésével.

  

Ökomániások mindig voltak, de igazi virágkoruk a XX-ik század második felében kezdõdik és azóta mind hevesebb, radikálisabb elveket terjesztenek. Az ökohisztériások legtöbbje amolyan botcsinálta természetvédõ (sokuknak semmiféle tapasztalatuk nincs az igazi természetbõl, lakóhelyeiket alig hagyva el és akkor is csak biztonságos jármûveken), mégis magukat fennhéjazó büszkeséggel ökológusoknak nevezik, pedig csak holmi halványszürke mániások. Elõbb-utóbb egy új “félelembetegség”  tagjai lesznek – fóbiájuk majd abból áll, hogy talán egy, növény és állatokban szegényebb, földön kell majd “tengetniük” életük. Nagytöbbségüket feltûnési viszketegség hajt  olyan radikálisan-utópikus cél felé amelyröl ök sem tudnak semmit. Autómatákként terjesztenek, szük keretek közé zárt, mindenféle elõregyártott, ellenõrizhetetlen, félhivatalos “szaknézeteket”.

   Talán nem árt ha egy kicsit vizsgálódunk ökomániásaink házatáján. És hamarosan párhuzamot húzhatunk közöttük és néhány vallás, vallásos szekta emberijesztgetõ nézeteivel. Hiszen mindannyian holmi sötét, apokaliptikus világvégét jósolnak, ha nem úgy cselekszik az emberiség ahogy õk a “megvilágosúltak” prédikálják! És mindeközben síratják, visszasírják az elveszett paradicsom idilis életképeit. Micsoda Paradicsom – micsoda letünt, elveszett életkörülmények! Hajrá hát emberiség! Vissza a Természethez! Levetni a hivalkodó ruházatot, lógó testrészekkel sétálgatni, vizelettel területet jelezni, alfajog alapján párosodni, négylábon járni, fáramászni a veszély elõl, éjszakára meg betérni a kisebb-nagyobb barlangokba, amelyeknek bejáratánál dédink vigyázza az oltalmazó tüzet. Mi ez , ha nem beteges agyak által szült borzalom-ideál? Mégis néhány ökoõrültnek ez szent cél.

  

De mivel “semmi sem új a Nap alatt” ne higyjük, hogy az ökománia a jelenkor emberének kizárólagos sajátossága. Ó nem, dehogy, hiszen (csak a példának okáért) már az elsõ keresztények panaszt emeltek a római városépítõkre azzal vádolva õket, hogy munkájuk által kipusztítják a halakat és madarakat. Az eredmény pedig az, hogy jópár hal és madárfaj haszonbérlõje lett az emberi létesítményeknek és fõleg a madarak, de néhány emlõs esetében is, számtalan példányszám használja ki a nagy emberi közösségek huladékában található élelemforrást.

   Rászorúl-e a természet az ember védelmére? Nem. A természet nem szorúl a mi védelmünkre, ha érdekünk, fejlõdésünk úgy kívánja (evolúció – természetes kiválasztódás – térülethódítás) és képesek vagyunk rá, állat, növényfajokat írthatunk ki, amivel néha próbálkozunk is, legtöbbszõr sikertelenül. Példa rá a nagyszámú kártékony rágcsáló és a hihetetlen életerõ képességeket rejtõ gyomnövények. Emelje kezét aki egy patkányokkal és egyéb csúszó-mászó-ugró állatokkal valamint csihánnyal és szamártövissel benött településen óhajtana élni – vagy aki rajongva élvezi a nyári esték szunyogcsípéseit, vagy szívszorongva vágyódik néhány kullancs etetésére, esetleg kóborkutya falkával óhajt viaskodni munkábamenet, vagy a túlszaporodás következményeként éhezõ medvék társaságában málnászni. Ezekre talán egy-két bezsongott, torz-elméletét bizonygató ökoõrült jelentkezne, akik szerint a homo erectus-i csodás õsállapot az igazi emberi életforma — a többségük megelékszik azzal, hogy a modern tudomány minden vívmnyaival ellátott lakásukból vagy a tévéstúdiók biztonságából hirdessék a tehnika, a tudomány és az emberi expanzió elleni téves nzeteiket.

  

Vissza a természetbe! Vissza az ösemberi állapotokhoz! Csodálatos elv-terv! Visszavetközni vademberré – hiszen életük olyan pompás volt – kevés munka, természetes (bio), bõ élelemforrások – csak egy icipici hiba van benne – ökohisztériásaink elfelejtik (talán akarattal), hogy a primitiv ember életének egyetlen, puszta célja az életbenmaradás volt – azért gyûjtögetett, vadász-halászgatott és persze mindig menekült – puszta életéért mindennap élet-halál harcot vívott az ellenségekkel teli ökoszisztémájában. Fenséges cél! Talán legbuzgóbb ökomániásaink kellene példaképet mutassanak, mondjuk úgy csekély 20-25 éven át, majd csodálatos “visszaatermészethez” élethû mûsoruk után, hihetõbb disszertációkat tarthatnának az igazi, tiszta természetben élésrõl – ha túlélik…. mert az “igazi” természetben a jelenkor embere igen alárendelt, gyakran zsákmány (és nem vadász) szerepet játszana, az idilikus állapot nagyon hamar rémálommá válltozna, a cél pedig már csak a “felébredés” lenne.

 

Felébredés a megszokott, kényelmes, biztonságos otthonunkban – modern világunkban, ahol mi emberek, az evolúció “nagy szeszélye”, önkényesen kikiálltottuk magunkat a teremtés koronájának – tévedés – mi is csak egy faj vagyunk a többi között. A fajok legfontosabb, talán egyetlen érdeke a fennmaradás, mindent a túlélésért tesznek, csak egy faj, az ember, az aki sokkal többet megenged magának, mert megengedhet és jól teszi – de lehet, hogy ez is egy törvényszerüség az élet nagy játékában — de õ sem kivétel a nagy küzdelem alól, figyeld csak egy-egy katasztrófa (árvíz, földrengés, tûzvész) vagy betegség idején mily parányi – utána meg… no persze a korona… megmútatni….dicsekedni…erõt fitogtatni…de kinek? ..a természet nem kiváncsi!… hát fajtársának.. a másik beképzelt koronásnak.

 

   Épezért nem hiszem, kizárt dolog, hogy egy földi faj (a mi esetünkben az ember) hivatott (ugyan ki által?) a természet védelmére, bizonyos fajok kipusztúlásának megakadályozására – vagy saját fejlödésének, szaporodásának, terjeszkedésének a megfékezésére, hiszen ez teljes ellentmondásban van a Teremtés könyvével (“… és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon…”), nem is beszélve az evolúció elméletérõl.

  

 Hiszen minket is is minden más élõlényt, a természet hozott létre – tudatunk, kultúránk pdig lehetõvé tette, hogy kiemelkedjünk a természettel “egységben” élõ állatok sorából – ökomániásaink akik visszavezetni próbálnak a “természetes egységbe”, nemcsak az emberi értelemben kételkednek, hanem tudatukon kívül (?) elítélik az egész emberi civilizációt – miközben a természetes “egyensúly” megõrzésérõl halandzsáznak. Elfelejtve megemlíteni, hogy az embernek szinte alig van köze a természetes “egyensúlyhoz” és fõleg azt, hogy ilyen egyensúly sem az élõvilágon belül sem az élõ és élettelen “világok” között nem volt és valószinüleg nem is lesz (emberi tevékenységek ide vagy oda) hosszantartó jelenség.

  

A természetben idõnként (az ember beleszólási lehetõsége nélkül) viharos változások, katasztrófák játszodnak  korszakokat alkotó szerepeket – egy ilyen eseménynek, amely miután az õssárkánygyíkok uralmának véget vetett, k6szönhetjük létünket. És nagy a valószinüsége annak, hogy a mi földi “uralmunknak” is egy hasonló természetes jelenség vet majd véget – és nem az ökohisztériások által annyira elítélt, rohamosan fejlõdõ, életmód-javító, ipari vívmányok által nagyban segített civilizálódás.

  

Ökomániásaink úgy vélik az embernek abba kell hagynia a környezetének átalakítását, pedig éppen ellenkezõen az ember egy kezdeti, csupasz állapottól halad a világ meghódításának, átalakításának  és testreszabásának útján. És ezt teszi és mindenek ellenére ezt kell tennie, mindaddig amig a természet szeszélye, amely létrehozta, véget nem vet a pillanatnyi diadalmenetének – vagy legyõzve “földhözkötöttségét” a törvényszerû vég elõtt, agyának leleményessége által, szét nem szoródik a világegyetemben új élõhelyek felkeresésére “nueva, otro mundo” ezáltal eljutva egy új fajfejlõdési szintre amikor már büszkén nevezheti magát kozmikus embernek.

 

Vagy ha nem … hát majd valamikor egy másik nagyszerû Bummmm után megnyílik a verseny az újabb biodiverzitás felé.

Benkõ József,   2011. február 10., 12:46

Vélemény?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: